Megjegyzések:

2024. június 9., BG

2–5 cm kalapátmérő, savanyú talaj, bükk alatt. A tejnedv fehéres, opálosan vízszerű, nem változik, nem csíp, jellegzetes íze van. Az illat kissé poloskás. A fenti leírás alapján én a L. camphoratus irányában indultam, és majdnem jó is volt az egyezés, az én mintámban viszont a spórák díszítettsége más. A bibircsek hálózatszerűen összekötöttek. Hosszas lapozgatás után jelenleg a Lactarius rostratushoz, a ráncoskalapú tejelőgombához érkeztem, ami az élőhelyét tekintve és a mikroszkópiában is úgy tűnik, hogy stimmel.

2024. június 15., BG

Észt Lactarius-monográfia: Kalap: Sötét-narancsosbarna, szembetűnően szabálytalanul dudoros, gyakran kis puklikkal, száraz, legfeljebb 3,5 cm átmérőjű. Lemezek: Rózsaszín-bézs színűek, sűrűn állók. Tönk: A kalap színével megegyező, alján feltűnően sötétebb barna, sima, száraz, legfeljebb 2,8 cm hosszú és 0,9 cm vastag. Termőtest: A termőtest közepe száradáskor halvány bőrszínű-rózsaszínűvé válik; szaga a poloskaszagúakéra (Heteroptera) emlékeztet, hasonlóan a tölgytejelőgombához (L. quietus); íze enyhe. Tejnedv: Vizes, változatlan színű. Spórák: Szinte gömb alakúak, 6-8 x 5,5-7 µm, finoman hálósan bordázottak, bordák enyhén hullámosan rendeződnek, legfeljebb 1,5 µm magasak. Pleuromakrocisztidák: Számosak, feltűnően csőr alakú csúccsal. Ökológia és elterjedés Európában: Elsősorban bükk (Fagus), de tölgy és más lombos fák alatt is növekszik (Basso 1999; Courtecuisse, Duhem 2000; Rayner 2005). Elterjedt számos közép-európai országban, Nagy-Britanniában, északon csak Dániában; kelet-európai elterjedése a L. cremor fajjal való összetévesztés miatt nem egyértelmű. Lehetséges élőhelyek Észtországban: Tölgyek és más lombos fák alatt Nyugat-Észtországban és a szigeteken.

2024. június 15., Jacob

Teljesen jó a határozás, ez a Lactarius rostratus. A cremor név nincs használatban, az eredeti Fries szerinti értelmezés elég zavaros, egy erősen bordás kalapszélű fajra utal, semmiképp sem ez a gomba. A L. cremor s. Basso lett a L. rostratus.