Megjegyzések:

2018. szeptember 1., Mycocharentes

– L. cygneoaffinis: 3,5-4 x 2-3 µm méretű kis spórák és a cheilocystidiumok hiányoznak; – L. medioflavoides: sárgás vagy szürkés narancssárgás színű a kalap közepe, 5-6,5 x 3-4,5 µm-es kis spórák, cheilocystidiumok néhány kristállyal; – L. subvolvatus: tengerparti homokban, zömök faj, gömbölyded tönk; – L. sericifer: lageniform cheilocisztidák többé-kevésbé hosszú, szűkített nyakkal, tetraspórusos bazídiumok; – L. sericifer f. sericatellus (syn. L. sericatellus): néha a típus szinonimája, vagy bisporos bazídiumai alapján elkülönül; – L. crystallifer: ventrous cheilocystidiumok kristályokkal a csúcson, spórák 8,5-10 x 4-5 µm ; – lásd még L. amylosporus, L. menieri, L. erioderma, taxonok, amelyek nagyon nehezen értelmezhetőnek és megkülönböztethetőnek tűnnek ...

2019. szeptember 7., FOTE

A L. serenus cisztídiumai bunkóalakúak (clavate). A hozzá hasonló L. sericifer keilocisztídiumai változatos alakúak, palackalakúak (lageniform) kristályok nélkül. A L. crystalifer finom kristályokat visel a cisztídiumok csúcsain. A L. cygneus kalapszerkezete gömb alakú sejtekből áll.

2023. szeptember 8., BG

A fent idézett leírások tükrében kicsit elbizonytalanodtam, amikor most töltöm fel ezt a fajt az archívumba. Az első határozásunk szerint serenus, de a spórákat újramérve, kicsit kisebbek, mint kellene. Az átlag spóraméret 6,5–7 um hosszú, de a legnagyobb, amit mértem is 8 um alatt van. Ha idén is előjön, szárítok le belőle mintát. Ha jól emlékszem, kalapszerkezetet nem is vizsgáltam az előző mintáknál.

2023. november 6., BG

A mai napon, miután megvizsgáltam a 2023. november 4-én, Nagymizdón gyűjtött mintát, kettéválasztottam ezt a rekordot. Valószínűleg két különböző Leucoagaricus faj él azon az élőhelyen. Az első határozás lehet helyes, mert az első mintában nem voltak kristályok (ennek a kalapközepe sem volt sárgás). A többi (a 2022-ben és az idén gyűjtött) mintát áttettem a Leucoagaricus crystallifer rekorba – Radnóti Ági egyetértésével.