Megjegyzések:
2026. február 8., BG
Nem könnyű összegezni az aktuális szakirodalomban olvasható karakterjegyeket, amik elkülönítik a M. filopest a M. metatától. Maas Geesteranus 1992 a követezőkben foglalta össze a különbségeket:
Mycena filopes:
Kalap felszíne: repedezett (rimózus) benyomást kelt, a fibrillumok Inocybe-szerűen szétválnak. Száradáskor: ezüstös csillogást kap. Színeződés: a kalap nem rózsaszínesedik. Lemezek: nem, vagy csak nagyon ritkán enyhén rózsaszínesek. Cheilocystidiumok: a nyél nélküli ülők (sessilis) gyakran gyakoribbak, mint a nyelesek. Nyeles cheilocystidiumok: legfeljebb 30 µm hosszúak. Tönk terminális sejtjei: mindig jelen vannak, gyakoriak, könnyen megtalálhatók.
Mycena metata: Kalap felszíne: nem rimózus, vagy textúrája alig észrevehető. Száradáskor: nincs ezüstös csillogás. Színeződés: a kalap és/vagy a lemezek általában rózsaszínes árnyalatot kapnak. Cheilocystidiumok: a nyelesek (stipitatis) gyakran gyakoribbak, mint a sessilisek. Nyeles cheilocystidiumok: erősen változó méretűek, a nagyobbak jelentősen vaskosabbak, és elérhetik vagy meghaladhatják a 70 µm hosszúságot. Tönk kéreg terminális sejtjei: hiányoznak, vagy ha jelen vannak, ritkák és nehezen találhatók meg.
A megtaláláskor és az első vizsgálatkor én a Mycena metata fajra gyanakodtam (először így is töltöttem fel). Nehezítette a dolgom, hogy a száradt anyag sem nem volt ezüstös, sem nem rózsaszínes. Viszont a tüskés cisztídiumok nem lépték át a mintában a 30 um hosszúságot. A fellehető referenciaanyagokban én a pileipellisben amúgy kézzelfoghatóbb különbséget látok a két faj között, mint amit az összes többi felsorolt bélyeg mutat. Ezért úgy gondolom, mégis inkább a filopes-csoport lesz, amiről a FOTE megjegyzi, hogy egy kevéssé megértett és feltárt komplex.
2026. február 9., BG
Ez eddig egy elég csapadékos télutó, jó nedves volt az erdő. A M. filopes ott volt sok kidőlt fenyő vékonyabb részein, de élő fák lelógó ágain is megtelepedett – olyan helyeken, ahová a moha is felkúszott.
Médiastatisztika
