Nem tudjuk elégszer elmondani, mekkora köszönettel tartozunk barátunknak, dr. Dima Bálintnak, az ELTE munkatársának, amiért már évek óta segít, hogy a fungisztikai adatbázisunkat tudományos megalapozottság is megtámassza. A molekuláris vizsgálat nyilván nem minden esetben indokolt, de az érdekesebb, talányosabb találatok határozása legtöbbször nem áll meg ma már genetikai módszerekkel való igazoltság nélkül, szóval enélkül a Fungexpo csak árnyéka lehetne önmagának.

Bálint (nekünk csak Jacob) mindig mestere volt a meglepetéseknek és az időzítésnek is, a legutóbbi friss eredménypakkot ezúttal is még szenteste előtt juttatta el hozzánk. Soha rosszabb karácsonyi ajándékot! Mivel abban hiszünk, hogy az információ akkor ér valamit, ha eljut másokhoz is, az alábbiakban összefoglalom, mik futottak be:

1) Hydnum subovoideisporum

A hasonló kinézetű gerebeneket korábban módszeresen be szoktuk dobálni a H. rufescens-kalapba, de az utóbbi időkben a kalap tartalmából jópár fajt sikerült már genetikai alapon elkülöníteni és leírni. Az Őrségből a rufescens-kinézetű minták eredményei (Bálinttól származó információk alapján) többnyire a Hydnum mulsicolor fajra jöttek ki, de amikor a képen látható termőtesteket gyűjtöttük, volt egy halvány megérzésünk, hogy talán ez más lesz. A megérzés bejött, a molekuláris vizsgálat a Hydnum subovoideisporum, egy 2018-ban Finnországból leírt fajt igazolta. A találattal így a H. subovoideisporum első hazai megjelenését rögzítettük.

2) Cortinarius pseudofulmineus s. Bidaud / Cortinarius cf. murellensis s. Mahiques

Ennek a pókhálósgombának a pontos taxonómiai helyzete még mindig feltárás alatt van, de az biztos, hogy nagyon izgalmas dolog. Jegenyefenyves élőhelyről gyűjtöttük két egymás utáni évben (idén nem találtuk meg – valószínűleg a szárazság miatt), a termőfoltján nem is nagyon volt más fásszárú az Abiesen kívül. Bálint közlése alapján még be kell tennie egy nagy Calochroi-elemzésbe, hogy lássuk, pontosan hová esik. Mindenesetre nem mindinennapi dolog, valószínűleg ebből is lehet első adat majd, ha a „helyére kerül”.

3) Entoloma hirsutum nom. prov.

A mintát még tavaly gyűjtöttük a Zalai-dombság környékéről. A ‘kisbarna’ termőtest nagyításban meglehetősen szőrösnek, borostásnak mutatkozott. Az élőhelyi képek és a mikroszkópos vizsgálat alapján Machiel Noordeloos Entoloma-szakértő segítségével Entoloma dysthaloidesnek határoztuk, annak idején a Fungexpóra is így töltöttük fel. A mintát persze eljuttattuk Bálintnak, aki aztán a genetikai vallatása után kiderítette, hogy nem a dysthaloides, hanem egy új, eddig még leíratlan faj. A jövőben megjelenő, Noordelos-zal közös publikációjukban az Entoloma hirsutum nevet javasolják a fajnak.

4) Entoloma ostreatum nom. prov.

Hasonló a helyzet, mint az előző Entolománál, sőt még az élőhely és a gyűjtés ideje is csaknem azonos az előzővel. Ezt a gombát egy nyílt, mohás, parkos dombocska oldalában találtuk örökzöldek alatt. A pleurotoid megjelenése és a mikrokarakterei alapján Entoloma byssisedum volt a sejtésünk, de itt is az derült ki, hogy ez még egy leírásra váró döggomba, aminek Entoloma ostreatum az előirányzott neve.

5) Entoloma percoelestinum

Azért volt erről a Zalai terepmunkáról olyan Entoloma is, amit eltaláltunk a monográfiák segítségével. Dekoratív, gyönyörű kékség… Entoloma percoelestinum, ez is a ritkább fajok egyike. Noordeloos-zal kiagyalt határozásunkat igazolta az ITS-minta.

6) Lactocollybia epia

A virágcserepekből előkerülő gombaérdekességek hazai kutatottsága még messze nem teljes, ezért sokszor lehet újdonságokba futni. A mintát egy barátunktól kaptuk, aki orchideájának mulcsából gyűjtötte be nekünk a termőtesteket. Az Afrikában honos Lactocollybia nemzetséget viszonylag könnyű volt belőni mikroszkóppal, a spórák alakja és a kalapszerkezetbe ágyazott gloeocisztídiumok alapján. A faj már nehezebb kérdés volt. A fellelhető szakmai anyagok alapján mi a variicystisre sejtettük az eredményt, de az végül egy másik (kínai szekvenciákkal megegyező) faj, a Lacocollybia epia lett.

7) Limacella delicata s.l.

Ugyanazon a jegenyefenyves élőhelyen, ahonnan 2) Cortinariust adatoltuk, több Limacella-mintát is gyűjtöttünk. Ráadásul nem csak az Abies-blokkból, hanem a szomszédos bükkös-tölgyes állományból is. A különböző vegetációkból származó mintákat külön preparáltuk – főleg hogy mintha szemmel látható különbséget is mutattak volna. A minták közül még csak a fenyves csapat eredménye lett meg: Limacella delicata MZ159456/K(M):176976. Ezek a klasszikus fajnevek, mint amilyen a L. delicata, ebben a csapatban mind több, még le nem írt fajt jelentenek, amelyeknek az elkülönítése nem kis feladat. A miénkkel azonos szekvenciák közül csak 1 db ismert, minden más delicata és Limacella távoli.

8) Leucoagaricus badhamii

És maradva a 2) és 7) élőhelynél, valójában a Limacella közvetlen szomszédságában fotóztuk, gyűjtöttük a képen látható Leucoagaricust. Bár száraz idő volt, ami megviseli, torzíthatja a termőtestszíneket, mi nagyon bíztunk benne, hogy a L. ionidicolorba futottunk bele. Bár a szekvencia nem lett tökéletes, az már most látszik, hogy ez inkább a L. badhamii közelségébe eső faj. Kis csalódás, de a badhamii viszont nekünk új, még nem szerepelt korábban az adatbázisunkban.

9) Volvariella bombycina

A védett gombáink adatainak gyűjtése során külön figyelmet fordítanak a fapartner-preferenciák feltárására is a szaprotróf fajok esetében is, mint az óriás bocskorosgomba. A képen látható termőtestet Nárai környékén fotóztuk és gyűjtöttük egy élő lucfenyő törzséről. Lucon nagyon-nagyon ritkán jelenik meg ez a faj, ez az első mintával is igazolt hazai előfordulása (Erdélyből volt még egy adat, de ennek dokumentációja elveszett, minta pedig nem volt elérhető). Ilyen esetekben fontos tisztázni, hogy a szigorú értelemben vett Volvariella bombycina fanyalodott rá a neki nem szokványos szubsztrátumra, vagy esetleg egy másik, hasonló kriptikus fajról van szó. Előbbi…

10) Caloboletus calopus s.l.

Ezt a farkastinórut még Szlovéniából gyűjtöttük egy meszesebb élőhelyről. Mivel a calopus komplex fajai még alaposabb tisztázásra várnak, érdemes foglalkozni ezzel a csapattal is. Főleg, ha ilyen, a szokásos megjelenéstől eltérő termőtestről van szó, mint a miénk. Ez a termőtest csak a tönk felső gyűrűjében viselt hálózatot, ami felvetette nálunk a polygonius gyanúját. Mivel ennek a fajnak már van típusszekvenciája, ezzel össze lehetett vetni, de az eredmény nem ezt erősítette meg. A mi „bükkös” farkastinórunk genetikai állományával egyezik.

11) Hygrocybe miniata

Bálint szerint a nedűgombákat – főleg ha jó természetességű élőhelyről származnak, mindig érdemes genetikai módszerekkel is megvizsgálni. Ebben az esetben a papírforma szerinti saját határozásunkat erősítette az ITS: Hygrocybe miniata. A mintát Rohonc környékéről, Ausztriából gyűjtöttük, az Kőszegi-hegység túloldalán…

12) Hygrocybe reidii

Az előző élőhelyről gyűjtött másik mintánk sem hozott meglepetést. Bár a termőtesteken nem volt érezhető a terepi határozást könnyítő mézillat, a mikroszkópia és a makromorfológia alapján mi is ezt az eredményt sejtettük: Hygrocybe reidii.

A „maradék”

Sajnos elég gyakran előfordul, hogy egy-egy izgalmas mintánk keresztszennyeződések miatt alkalmatlan lesz a szekvenálásra. Ebben a csomagban is voltak ilyenek, és az is viszonylag gyakori, hogy a PCR (a célzott génszakasz felsokszorozása) nem sikerül elsőre, ilyenkor nyilván csúszik a dolog, hiszen szekvenálni csak ezután lehetséges. Szóval, ha minden jól megy, később is kapunk még további híreket.

Nehéz lenne úgy zárni ezt az összefoglalót, hogy ne legyen benne ismétlés arra vonatközóan, milyen hálásak vagyunk Bálintnak. Talán nem is kell. Nagyon köszönjük!