Szeptember 20–24-ig Szlovéniába látogattunk, a szállásunk Laško településen volt. A tartózkodás célja részben turistáskodás volt, de azért persze terveztünk időt a gombanézésre is. Érdemes is volt! Az első benyomások alapján, a belvárosban, a folyóparton sétálgatva kicsit tartottam tőle, hogy gombaszegény időszakban érkeztünk, errefelé sem volt nagyobb eső a megelőző hetekben, és persze, amikor nagyobb megindulás van az erdőkben, azt legtöbbször észre lehet venni már a városi zöldterületeken is az urbánusabb fajok termésével, de itt nem nagyon találtunk gombát az első városnéző séta alkalmával.

A második napon a város fölé magasodó Hum 585 méter magas csúcsát vettük irányba. A csúcshoz több turistaösvény is vezet. Az egyiken elindulva, rögtön a túra elején, hársas, bükkös, meszesnek tűnő élőhelyen, ráakadtunk a Chamaemyces fracidus egyedül álló termőtestére, ami első találkozást jelentett. Ez elég jó hangulati alapozás volt a továbbiakhoz. A csúcshoz vezető út innentől leginkább Pinus-domináns állományon vitt keresztül, ami gombaszempontból elég eseménytelen volt.

A csúcsról lefelé tartva, a Hum másik oldala felé közelítve újabb kellemes meglepetést okozott a Caloboletus radicans, amiről nem igazán voltak korábbi, jól sikerült fotóink, úgyhogy ennek is nagyon megörültünk, nem is sejtve, hogy hamarosan még gazdagabb felhozatalba cseppenünk. A hegynek ez az oldala, amelyik Tovsto felé kanyarodó utat vezetett le magáról már bükkös volt, és minél lejjebb értünk, annál savanyúbbnak tűnt a talaj. Először rókagombák tűntek elő, aztán ráakadtunk első farkastinórunkra is. Néhány perccel később újabb szívdobogtató találatba botlottunk, a Magyarországon védett barnahátú zsemlegomba kacsintgatott ránk 3–4 termőtesttel. Még ugyanezen az élőhelyen találtuk meg a különleges, zártan fejlődő csészegombát, a Podophacidium xanthomelumot, ami szintén első találkozást jelentett.

A 22-i napot Celjében töltöttük, a várhoz felsétálva akadt néhány figyelemreméltó faj itt is, például a Cantharellus amethysteus, amit ezelőtt még csak Ausztriában találtunk. A visszautazás előtti utolsó napon már hajnaltól szakadt az eső, de az izgalmas felhozatal miatt felbuzdulva, ez azért nem akadályozott meg minket, hogy ismét nekivágjunk Laškonak, ezúttal a Savinja folyó másik partján, Strmca település felé néztünk szét, ahol főleg lucelegyes bükkös fogadott minket. Itt is megtaláltuk a Podophacidium xanthomelumot, emellett pedig előkerült néhány Leotia lubrica, aminek mindig örülünk, nagyon szeretjük azt a gombát. Akadt itt is Magyarországon védett faj, a mohás partfalban bőven termő áltriflákon élősködő Pseudoboletus parasiticus „személyében”. Aztán jutott erre a napra is első találkozás is. Egy lilás-kékes kalapú, viszonylag ritka Cortinariust, a Cortinarius croceocareuleust volt szerencsénk megtalálni.

A visszautazás napján pedig a pont az i-re, egy a város folyómenti parkjában, talajon talált aszko volt, ami százával fejlesztett téglaszínű termőtesteivel helyenként beszínezte a talajt. Az augusztusi árvíz miatt még nedves, homokos, hordalékos volt ez a terület. Ránézésre Cheilymeniát sejtettem, de a mikroszkópia Scutellinia felé irányított. A gyönyörű, hatalmas bibircseket viselő spórák a makro- és mikrobélyegek és az élőhely is leginkább a Scutellinia ahmadii-nak engedik sejteni ezt a szép tömlőst.