Tavasz környékén gyakran találkozhatunk kivágott fák tuskóján, kidőlt fák, de gyakran sebzett élőfák törzsén is élénk narancsszínű, nyálkás állagú „folyással”. A jelenséget angolul slime fluxnak, stump fluxnak, vagy Vernal Orange Slime-nak (VOS), magyarul „répasárga faiszapnak” becézik, és gombászkörökben elég sok félreértés vagy részigazság kering körülötte itthon is, de külföldi fórumokon és csoportokban is.

Most akkor melyik faj ez?!

Gombahatározó-csoportokban kíváncsi érdeklődőkként természetes, hogy a találatainkat szeretnénk minél szűkebb rendszertani szinten meghatározni – azért, hogy tanuljunk, hogy megismerjünk, esetleg hogy eggyel több fajt írhassunk fel a fungáriumi listánkra. Ebben az esetben viszont résen kell lennünk. Évek óta figyelgetem a magyar és a külföldi csoportokban is, hogy ilyenkor tavasszal tömegével jelennek meg a jelenséget, (nevezzük a továbbiakban a nem hivatalos magyar becenevén) a „répasárga faiszapot” ábrázoló, határozást kérő fotók. Érdekes módon a magyar nyelvű csoportokban rendre a Cryptococcus macerans (egy bazídiumos élesztőgomba), a külföldiekben pedig a Fusicolla merismoides (tömlősgomba ivartalan megjelenése) határozás szokott érkezni a képekre – szinte minden esetben. Joggal okozhat zavart, hogy ugyanazt a „gombát” mégis hogyan lehet két rendszertanilag egymástól óriási távolságra álló fajjal azonosítani.

A dilemma feloldását maga a jelenség adja, és nem véletlenül használom többedszerre is a „jelenség” kifejezést, ugyanis a „répasárga faiszap” nem egy darab gombafaj, hanem egy nagyon érdekes mikrobiális történés, amelynek a főszereplői között rengeteg, egymástól genetikailag távol álló, akár különböző törzsekbe tartozó gombafajt, de mellettük baktériumok sokaságát is megtalálhatjuk.

Ennek a történésnek a megértéséhez több friss (legalábbis nem túl régi) kapcsolódó cikket olvastam el, a leginkább Dan Molter „On the Ontology of Vernal Orange Slime” című cikke tetszett (Winter-Spring 2022, Mushroom the Journal), amelyben igyekszik közérthető módon elmagyarázni, mi is ez a narancsos trutyi a fákon.

Minden egy sérüléssel kezdődik

A fák, amelyeken tavasszal megjelenik a „répasárga faiszap” vagy frissen kivágott fák még élő biológiai folyamatokkal, vagy valamilyen sérülést szenvedtek el, mindenesetre a lényeg, hogy a sérülésen keresztül cukros nedv szivárog belőlük a felszínre. Ezután olyasvalami veszi kezdetét, ami leginkább egy tavaszi zenés fesztiválhoz hasonlítható. A meghívó és a nagyszínpad a sérülésből szivárgó nedv, ami kiválóan alkalmas a legkülönbözőbb mikrobiális struktúrák kolonizációjára. A fellépő „zenekarok” ezen a „fesztiválon” maguk a kolonizáló mikrobák, főleg gombafajok. És ahogy egy valamire való zenei rendezvényen az megszokott, ebben az esetben is igaz, hogy az egyes „fesztiválokon” fellépő bandák összetételükben és fellépési sorrendjükben is különböznek évről évre és színpadról színpadra (fáról fára). Egyvalami közös csak: minden tavasszal megrendezik a bulit, és nagyjából ugyanazzal az eredménnyel zárul.

Változatos „fesztiválprogram”

Ez magyarázza, hogyan lehetséges, hogy a faiszapból vett mintákból egyszer az egyik, másszor a másik gombafajt mutatják ki, de a fellépők sora valójában jóval hosszabb a magyar vagy a külföldi oldalakon gyakran emlegetett Cryptococcus maceranson (amelyet egyes rendszertanok már Cystofilobasidium macerans néven sorolnak be) és a Fusicolla merismoidesen kívül. Ezek a jelenséggel tévesen azonosított fajok valóban visszatérő fellépői lehetnek a „fesztiválnak”, de nem minden esetben résztvevők. Sok esetben a a Fusicolla merismoides komplex tagjait egyáltalán nem tudták kimutatni a vizsgált mintákban. Több forrás utal arra is, hogy a C. macerans mycocin nevű anyagával elpusztítja a rivális élesztőgombákat a mintában. Ez is részben igaz csak, valójában a „fesztivál” sosem válik szólókoncertté, még ha egyes fellépők allűrjei meg is határozzák, hogy kik játszhatnak és kik nem játszhatnak közvetlenül előttük, nem száműzik őket a „rendezvényről”. Néhány gombafaj a népszerűbb „fellépők” közül a Dan Molter-cikkben ismertetett vizsgálatok eredményeiből:

Cryptococcus skinneri, C. magnus, C. albidus, C. laurentii, C. macerans
korai fázisban jelennek meg; cukros nedvben szaporodnak

Rhodotorula glutinis, Sporidiobolus pararoseus, Nadsonia fulvescens
oxidációval szembeni védelem valószínűsített

Candida fermentati, Trichosporon pullulans, Pichia sp.
korai kolonizátorok

Xanthophyllomyces dendrorhous
astaxanthin-termelő, többnyire ez adja a kolónia narancsos színét

Phaffia rhodozyma
szintén astaxanthin-termelő, ez is hozzájárulhat a narancsszínhez

Aureobasidium pullulans, Galactomyces geotrichum
későbbi szakaszban jelenhet meg

Fusicolla merismoides, Fusarium sporotrichioides, F. acuminatum
biofilm struktúraépítés, a nyálka állagát alkotja

Mucor hiemalis
struktúra – hifáival sűríti és erősíti a nyálkát

Cystofilobasidium capitatum, C. infirmominiatum, Hansenia sporauvarum
jelenlétük változó, szerepük kevésbé ismert

Epicoccum nigrum
biofilmalkotó, potenciális védelmi szerep

Mrakia frigida, Metschnikowia sp., Rhizopus sp.
vegyes szerepek, valószínűleg környezeti behatásokhoz alkalmazkodók

Mi a jelentősége? Árt a fának?

A „répasárga faiszap” fő funkciója, hogy a létrejött biofilmmel struktúrát, védelmet nyújt a benne megjelenő mikrobák számára. Maga a kolóniakomplex persze evolúciós jelentőséggel is bír, hiszen a résztvevők természetes szelekció tárgyává válnak, rendszeren belüli verseny indul közöttük. A fa számára valószínűleg az egész jelenség leginkább közömbös, de közvetett módon olykor lehet káros vagy előnyös hatása is. A mikrobák mélyebb behatolása felvetheti másodlagos, akár veszélyesebb fertőzések kockázatát. Másrészt a túl vastag biofilm lassíthatja a sebgyógyulást is. Ugyanakkor ezek a hátrányok részben, esetektől függően előnyök is lehetnek, hiszen a biofilm (ha ideiglenesen is, de) mégiscsak zárja a sebet, a résztvevő mikrobák pedig sikeresen versenyezhetnek más behatolókkal szemben. Mindenesetre nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a „répasárga faiszap” hosszútávon gyengítené az érintett fákat.

Kapcsolódó online anyagok:

Dan Molter – On the Ontology of Vernal Orange Slime
A legismertebb, részletes ismeretterjesztő esszé a témáról, biológiai és filozófiai nézőpontból

Cornell Mushroom Blog – Tree slime, stump flux and microbial consortia
Mikroszkópos vizsgálaton alapuló, közérthető blogbejegyzés egy konkrét Észak-amerikai esetről, C. macerans-szal

Weber, R. W. S. (2006) – On the ecology of fungal consortia of spring sap-flows
Az egyik első tudományos írás a jelenségről, gyakran idézett a témában

The International Tree Slime Project – Poster: DNA barcoding of fungal volcanoes
Kutatási poszter, amely a Fusicolla merismoides fajkomplexum sokféleségére hívja fel a figyelmet

Park et al. (2017) – Fungal proliferation and calcium accumulation in the orange slime of Cornus controversa
Tudományos cikk, amely elektronmikroszkóppal vizsgálja a nyálka szerkezetét