Hat évig nem tudtuk, mivel van dolgunk…

2020. januárjában kezdődött a történet. Egy őrségi vegyes erdőben egy közepes méretű ágdarabra bukkantunk, amelyen vöröses, agyvelőszerű gomba törte át a kérget. Januárban nem ritkák az Exidiák, Tremellák, stb., amik szintén zselés állagú, amorf kinézetükkel emlékeztethetnek a vöröses jelenségre. Így amikor a mikroszkóp alá tettem, már akaratlanul is a jól ismert osztott bazídiumokat, ismétlőspórákat kerestem. Mást találtam. A vizsgált mintákban ezrével lebegtek, szóródtak a hengeres, orsóalakú, 4 szeptumot tartalmazó „spórák”. Miután viszont sem bazídiumot, sem tömlőt nem tudtam megfigyelni, adta magát a kézenfekvő: anamorfról (ivartalan megjelenésről) van szó. Ebben az irányban kezdtem el keresgélni – egyedül a spóramorfológiára támaszkodva. Kevés sikerrel. A tanácstalanságomat csak fokozta, hogy egyik nemzetközi mikológiai csoportban sem jutottunk tovább annál, hogy ez „valamilyen” anamorf…

Jött a „genetika”, de első körben sokat nem segített…

Ekkor jutottam el oda, hogy hathatósabb segítséget kérjek. Addig-addig győzködtem dr. Dima Bálint barátunkat (aki elsősorban a „kézzelfoghatóbb” gombatársaságokkal foglalkozik), hogy végül átvette tőlem a minta szárítmányát, és megvizsgálta molekuláris módszerekkel (ITS-szekvenálással). Az eredmény viszont sajnos nem vitt előbbre minket jelentősen… az ITS-eredmény szerint: no match; Sterigmatomyces (Pucciniomycotina).

Elengedtük, de visszakanyarodott…

Jobb ötlet híján elengedtük ezt a gombát, és ahogy már annyiszor, az időre bíztuk a dolgot. Az idő aztán mutatott is olyat, ami ismét kimozdította a holtpontról a vörös „agyvelőgomba” nyugvó rejtélyét. A közösségi háló egyik legnépesebb hazai miko-csoportjában tavaly (2025. decemberében) ismerős kép felett állítottam meg a kurzort scrollozás közben. Kétség nem fér hozzá: Kozma Judit feltöltő az általunk 2020-ban megtalált agyvelőt posztolta – ami ugyan az ő képen húsrózsásabb, de a faágon, kéreg alól előtörő megjelenése egyértelműen a mi rejtélyünkre emlékeztetett. Gyorsan felvettem a kapcsolatot Judittal, aki szerencsére – hozzánk hasonlóan – kapható volt a kalandra, és a megtalálás helyére visszatérve mintát gyűjött (majd küldött) nekem az „agyvelőből”. A mikroszkóp alatt már az első pillanatban látszott, hogy jó volt a megérzésem: ugyanaz a „spóratömeg”, ugyanazok a szeptált, hosszú „spórák”… És… ugyanaz a tanácstalanság.

Azért öt év alatt sok minden változhatott…

Gondoltam…, és újra belevágtam a keresésbe. Találtam is biztató nyomokat: néhány a makromorfológiára irányuló keresésem hozott nagyon hasonló találatokat. Ezen a cseh oldalon például a miénkre teljességgel hasonlító gombát Hormomyces aurantiacus néven (ma Tulasnella aurantiaca) tartanak nyilván az adatbázisokban. Mikroszkópos képet is találunk, ami a miénkkel szinte teljesen megegyezik. A Tulasnellákról épp néhány hónappal ezelőtt írtam egy rövid összefoglalót – megemlítve az orchidea-mikorrhizáltságukat és érintőlegesen az anamorfjaikat is. De ezt a bizonyos anamorfot akkor nem szúrtam ki. Alaposabban utánairámodva a Hormomyces aurantiacusnak kiderült, hogy az egész nyom zsákutca. A cseh oldalra tévesen került fel a találat ezen a néven, legalábbis a hivatkozott anamorf teljesen más jellegű konidiospórákat hoz létre, és úgy általában is, a mi mintánk „aszexuális spórái” – alakjuk miatt – inkább az aszkuszos gombákat (pl. Nectriaceae) valószínűsítik. De hiába keresgéltem… Utolsó lehetőségként azért írtam a cseh odalnak és a feltöltőnek az észrevételemmel kapcsolatban – válasz azonban sajnos nem érkezett. Így másodszorra is elengedni kényszerültem a rejtély üstökét…

Ismét visszakanyarodott…

Néhány nappal ezelőtt egy nemzetközi aszkuszosgomba-csoportban egyszercsak ismét megpillantottam a már ismerős agytekervényeket, ráadásul határozással és egyetértő megerősítésekkel együtt… Mycogloea macrospora. A feltöltött kollekció mirkoszkópos képeket ugyan nem tartalmazott, de a Mycogloeára rákeresve hamarosan sorakozni kezdtek a találatok között azok a képek, amik egyértelműen a mi „spóráinkat” mutatják. Hatalmas izgatottsággal kezdtem utánaolvasni a társaságnak – és egyben nagyon érdekelt az is, miért nem sikerült megtalálnom eddig… már hat éve.

Nem minden az, aminek látszik…

Miután képbe hoztam magam a Mycogloeák különleges csapatával kapcsolatban, hirtelen minden világos(abb) lett. Több hibát is elkövettem, amikor korábban nyomoztam. Mint kiderült, hiba volt azt gondolni, hogy ez csak anamorf lehet… Hiába a „konidiospórák” tömege… a Mycogloea macrospora egy teleomorf, vagyis ivaros megjelenésű gomba. De akkor mi ez a rengeteg „konidiospóra”?! Mint kiderült, itt tévedtem a legnagyobbat… Szó soncs konidiospórákról. A mintákban látott képletek ugyanis NEM spórák, hanem speciális bazídiumok: metabazídiumok! A probazídiumok elkezdik érlelni ekezet a keresztirányban osztott, hengeres, orsóalakú bazídiumokat, amelyek megérve leválnak a hifás szerezetről és szabadon lebegnek. Ezért tűnnek spóráknak. Aztán ezekből a lebegő metabazídiumokból fűződnek le a spórák sejtenként – kis sterigmákról. Ezt a mi saját mintánkon nem sikerült megfigyelni. Viszont így, a többletismeretek birtokában újratanulmányozva a Judit mintájáról készített mikroszkópos képeimet, megtaláltam mindent. A sterigmákat, a valódi bazidiospórákat… A rejtély nem rejtély többé!

Vagy azért egy kicsit mégis…

Igen, kicsit még mindig titokzatos az egész. Ezek a mikrokarakterek együtt nagy biztonsággal megalapozzák, hogy a mintáink valóban a Mycogloeához tartoznak. De akkor mégis miért hozott más eredményt a genetikai vizsgálat? Jó, mindkét társaság a Pucciniomycotina subphylumba tartozik, de innentől kezdve a Sterigmatomycesek (amit az eredmény hozott) és a Spiculogloeomycetesek (amibe a Mycogloea tartozik) annyira mégsem állnak közel egymáshoz, hogy ennyire mellémenjen a dolog… Személy szerint csak távolról ismerem a nagy genetikai adatbázisok és a BLAST működését, viszont elképzelhetőnek tartottam, hogy előfordulhat, hogy az adatbázis nem tartalmaz kellőszámú elemet ezekből a gombacsoportokból, és mivel kisszámú a minta, a BLAST esetleg „átugrik” más (viszonylag) közeli taxonómiai egységhez. De ezzel kapcsolatban meg kellett kérdeznem Bálintot, hogy az egész fantazmagóriámnak lehet-e valós alapja. Bálint szinte azonnal válaszolt, és egyetértett vele, hogy sok bizoyntlansági tényező lehet itt… Hat év után újra megnézte az adatbázis tartalmát, de az közelebbi találatot most sem adott. A Mycogloea határozásom nyomán visszafelé is elindult, és bár a Mycogloea macrosporáról nincs fenn ITS-adat, más Mycogloeákról viszont van, és azok a BLAST-nál nagyon távolra kerülnek. Szóval teljes rejtélyfellebentésről – legalábbis genetikai értelemben – nincs szó továbbra sem.

Milyen kártyákat lehet még kijátszani?

Az egyszerű magyarázat: előfordulhat, hogy a Sterigmatomyces csak valamiféle keresztszennyeződés miatt jelent meg az ITS-eredményben. De az is lehetséges, hogy a Spiculogloeomycetes-klád esetében hiány vagy szekvencia-konvergencia miatt nem hoz elég megbízható eredményt az ITS-régió genetikai vizsgálata. Bálint említette, hogy a Mycogloea macrosporáról nem is talált ITS-mintát, csak SSU-t, amely mélyebb taxonómiai szintekre enged következtetni bizonyos gombacsoportoknál. Talán, ha sor kerülhet a mintánk SSU-vizsgálatára, több mindent megtudunk. Addig pedig nyugtázhatjuk a tapasztalatot, hogy a genetikai alapú határozást ebben az esetben a mikroszkópos vizsgálatot is szigorúan figyelembe véve érdemes tovább fejtegetni. Utóbbi itt most lehet, hogy hatékonyabb irányt ad, mint önmagában az ITS. Az pedig, hogy a Mycogloea nemzetségen belül mennyire érvényesek ma a klasszikus fajnevek, melyik fajokhoz rendelkezik a mikológia típuspéldányokkal… egy következő lépcsőfok, amihez még el kell érni. Egyelőre ezért a mi gombánk Mycogloea c.f. macrospora. :)

Kapcsolódó online anyagok:

Some auriculariaceous fungi from the British Isles
R.F.R. McNabb revíziója, ahol a fajt áthelyezték a Mycogloea nemzetségbe (kombináció: Mycogloea macrospora (Berk. & Broome) McNabb)

On some species of Mycogloea
R.J. Bandoni cikkében a Mycogloea nemzetséget tárgyalja, beleértve a macrospora-t (hivatkozik McNabb-ra, és összehasonlítja más fajokkal)

New for Ukraine records of heterobasidioid fungi
Új rekordok Ukrajnában (Medobory Nature Reserve), hivatkozik McNabb-ra és Bandoni-ra

Phylogeny of yeasts and related filamentous fungi within Pucciniomycotina determined from multigene sequence analyses
Mycogloea macrospora specifikusan nem szekvenálták itt, de a nemzetség besorolása molekulárisan alátámasztott (korábbi SSU/LSU adatok alapján, pl. Weiss et al. 2004-ből származó Mycogloea sp. szekvenciák)

BIOTA of New Zealand faji rekordja
Fungisztikai adatbázis-bejegyzés sok információval