Február 13-án a Persooniában (az egyik legelismertebb nemzetközi mikológiai folyóirat) jelent meg egy nagyszabású taxonómiai és filogenetikai revízió az Entoloma nemzetség európai fajairól – egy 16 fős nemzetközi kutatói team szerzősége alatt (Magyarországról dr. Dima Bálint vett részt közvetlenül a munkában). A több mint 100 oldalas anyag egyben az európai Entoloma-monográfia második kötetének előkészítője. A publikáció 694 új ITS-szekvencia és morfológiai vizsgálatok alapján készült, 29 új fajt írnak le, és egy új szekciót vezetnek be benne, továbbá 16 klasszikus névhez jelölnek ki neo-/lecto-/epitípust, több tucat régi faj koncepcióját pedig módosítják.
A hatalmas munka jónéhány magyar gyűjtési anyagra hivatkozik, többek között a mi kollekcióinkra is, egyik új fajt (E. umbrinotinctum) pedig Magyarországról írták le, a típuspéldány is hazai gyűjtésből származik, és még a leírók között is szerepelhetünk! A cikk minden miko-érdeklődőnek ajánlott forrás, ebben a bejegyzésben most csak a saját kapcsolódó találatainkat mutatjuk be.
Ezt a mintát Sárvárról, a Szatmár-erdőből, a Rába folyó árteréből gyűjtöttük még 2022-ben. Csupán mikroszkóp alapján persze esélyünk sem volt fajra határozni, a molekuláris vizsgálat után viszont hamar megtudtuk, hogy új, még leíratlan fajról van szó, amit ráadásul rajtunk kívül még Molnár Editék és Vajda Lászlóék is gyűjtöttek egy évvel korábban. Az Entoloma alnemzetség fajaitól (például az E. politumtól) a főbb morfológiai elkülönítők között a sötét szín, a karcsú forma, a megynyúlt, dudoros spóraalak szerepelnek, és az élőhely is egyedi (alluviális erdők, tavaszi előfordulás). A filogenetikai fa (Undulatosporum) támogatja önálló kládként. A típusfaj Editék találata lett, és mindhárom magyarországi gyűjtő/tanulmányozó részesedhetett abban a megtiszteltetésben, hogy leíróként is szerepelnek/szerepelünk a faj dokumentációjában. Ezúton is köszönjük!
Hasonló történet, mint az előzőnél – annyi különbség, hogy ez a mini, omphalinoid Entoloma a kertünkben, egykori fűzfánk alatt a talajon termett. A cikk tanúsága szerint az apró gombát, amelynek jó mikroszkópos karaktere a spóramorfológia (izodiametrikus spórák – alig kivehető szögletességgel) korábban összemoshatták az E. iodiolens példányaival, de ez szagtalan, és mivel genetikailag elkülönül, új fajként írták le a Claudopus kládban. Jellemző élőhelyeként antropogén gyepeket jelöl a cikk, a típusanyag Németországból való, azon és a mi találatunkon kívül még Oroszországból regisztrálták. A találatunkra mint vizsgált anyag hivatkozik a faj leírása.
A mintát Szombathelyen gyűjtöttük, egy elég intenzív késő őszi gombaszezonban – nem mindennapi élőhelyen. A Tesco bevásárlóközpont körül található gyepben „botlottunk meg benne” bevásárlás előtt. Ez a feltűnően lisztszagú gomba nem új faj, de a cikk módosított a leírásán. A korábbi koncepciók (Kühner 1977, Noordeloos 1984) hibásnak bizonyultak (Entoloma alnemzetség helyett Erophila, a spóramorfológia változatosabb, mint ahogy korábban tűnt (nodulóz, 5–8 szögletes, a 2 és 4 spórás bazídiumok miatt változatos méretű spórák). Egyben az ökológiáját is bővíti a cikk: nem csak alpesi elterjedésű a faj, hanem dűnék, sztyeppék, gyepek is szerepelnek az élőhelyei között. A típuspéldány Svácból származik, a cikkben megjelennek a mi fotóink is a fajról.
Ez a pleurotoid Entoloma korábban része volt az E. byssisedum s.l. „kalapnak”, de a genetikai távolság és az eltérő ökológia (rothadó fán terem, nem tisztán talajon) alapján leválasztották belőle. A revízió finomította a Claudopus kládot, hangsúlyozva a pleurotoid formákat. A mi találatunk Zala megyéből származik, egy örökzöldek alatt nyíló mohás partfalból. Korábban mi is byssisedumnak határoztuk, nagy öröm, hogy fény derülhetett a kilétére. Bár a kollekciónkat Bálint ITS-eredményei igazolják, sajnos a cikkbe már nem kerülhetett be a hivatkozása, „lapzárta” után érkezett, ettől még fontos leletnek érezzük, minden bizonnyal az első igazolt hazai előfordulása.
Szintén egy újan leírt faj. A mikroszkópos vizsgálat után még Noordeloos segítségével dysthaloidesként határoztuk, de Bálint ITS-vizsgálata hamarosan kiderítette, hogy tévesen. Közel áll ugyan az E. hirtumhoz (/Dysthales), de a keskenyebb spórái és az egyes cisztídiumainak inkrusztáltsága elkülönítik tőle. A cikk módosította a Pouzarella alnemzetséget, belevette ezt az új taxont. A mi mintánk szintén Zalából származik, sajnos ez is „lapzárta után” érkezett, de első hazai adatként mindenképpen kapcsolódik az anyaghoz.
