Az idei utolsó többnapos terepszemlénket a Kőszegi-hegységbe terveztük. Nagyon kedveljük ezt az élőhelyet, ehhez képest mégis csak viszonylag ritkán jutunk el ide. Tavaly nagyon örültünk neki, hogy a XXV. Országos Gombásztalálkozó helyszíne Velem volt, így lehetőségünk volt természetvédelmi őrök kíséretében fokozottan védett területeken is szétnézni. Az utolsó napon átlátogattunk a hegység osztrák oldalára, és nagy meglepetésre ott sokkal több ritka fajjal találkoztunk, mint a hazai térfélen – beleértve itthon védett fajokat is.

Nem gondoltuk, hogy így lesz, de a történelem – ebben a tekintetben – ismételte önmagát. Kőszeg, Velem környékén sajnos idén is csak kevés faj mutatkozott meg. Ha viszont már ezen a környéken voltunk, ezúttal is beiktattunk egy osztrák napot. Rechnitz és Lockenhaus környékén sétáltunk egy-egy nagyobb kört, és bár ott sem volt igazi kánaán, mégis olyan fajok jöttek elő, amelyekkel még nem találkoztunk, de már nagyon szerettünk volna.

Gyönyörű, aranyszínű termőtestekkel találtuk meg a Suillus cavipes (csövestönkű fenyőtinóru) aureus formáját. Néhány lépéssel távolabb az Albatrellus subrubescens (piruló zsemlegomba) jókora termőtesteibe botlottunk.

Talán a legkedvesebb élményeink egy fenyvesek közötti nyílt, tisztás, kaszáló gyepéből származnak. Több nedűgombát is találtunk itt, a Hygrocybe miniatával (apró nedűgomba) először találkoztunk. De ugyaninnen gyűjtöttünk egy mohában mélyen „gyökerező” Phaeocollybia fajt is, amit a helyszínen a Phaeocollybia christinae-nek gondoltunk, de a mikroszkópia rácáfolt. A spóraméretek és a megjelenés alapján jelenleg a Phaeocollybia jennyae a jelöltünk, de Bálint elkérte az anyagot, úgyhogy később bizonyosságot is nyerünk majd.