A történet úgy kezdődik, hogy még 2023. júliusában, feltűnő, kis púpocskávak díszített termőtesteket termő nedűgombát találtunk az Őrségben, a Himfai-parkerdő környékén, egyik gyakran látogatott és ellenőrzött terepünkön. Az, hogy a helyszínen átfutott az agyamon, hogy ez akár a Hygrocybe subpapillata is lehet, inkább volt mókás ábrándozás, mint komoly gyanú, ennek eredménye az, hogy sajnos összesen ez a két fotó készült a gombáról (Ráadásul a túránk legvégén botlottunk bele, televoltak a gyűjtődobozkáink más izgalmas mintákkal is…).

Amikor itthon mikroszkóp alá tettem, akkor viszont kikerekedtek a szemeim. Újra és újra végigmentem a rendelkezésemre álló határozókulcson, de mindegyik alkalommal a subpapillata futott be eredményként. Elsősorban az ixocutis jellegű kalapszerkezetre (a csatokkal teli hifákkal) és persze a spórákra tudtam támaszkodni, de ez épp elég volt ahhoz, hogy végre elhiggyem, hogy tényleg nem lehet tévedés: hacsak nem került elő más hasonló faj a monográfia kiadása óta, ez a subpapillata.

A jóhírt feltöltöttem a facebook Gombahatározó csoportjába is – másodvéleményezést, megerősítést remélve, és erre nem is kellett sokat várni. A nedűgombák elismert tudója, Zagyva Tibor (Martin Wolf Keller) nagyjából pár percen belül beállt a határozásom mellé, és egyértelműen megerősítette. Néhány hét elteltével más jóhír és érkezett: a találat híre közvetett utakon eljutott az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársaihoz is, akik az élőhely pontos koordinátáit kérték – az adatbázisuk számára és „szükség esetén védelmi intézkedések kezdeményezéséhez”. Mondanom sem kell, micsoda fantasztikus érzés volt ez, hiszen általában fordítva szokott történni: önszorgalomból szoktam emailben elküldeni a jelentősebb találataink adatait az ŐNPI számára felhasználásra. Ez volt az első alkalom, hogy megelőztek a bekéréssel.

A fungexpon sem győzöm hangsúlyozni elégszer, hogy 100% biztosra csak az az adat vehető, amit genetikai vizsgálat is megerősített. Tekintettel a nemzeti park érdeklődésére és a találat jelentőségére, megkértem barátunkat, dr. Dima Bálintot, hogy amennyiben lehetséges, „soron kívül” erősítse meg a határozást molekuláris módszerekkel is, és ez szupergyorsan, mindössze 1–2 hét alatt meg is történt. Ekkor átadtam az infopakkot a nemzeti park munkatársainak a pontos élőhellyel és a történtek összefoglalásával. Mindezek után azzal a jóleső érzéssel töltöttem fel a Hygrocybe subpapillatát a fungexpora, hogy kis szerencsével jövőre készíthetünk róla majd jobb képeket – hála a nemzeti park felelős hozzáállásának.

Még 2023-ban ősszel, több alkalommal is ellátogattunk az élőhelyre. Sajnos az emlegetett védelem helyett az tapasztaltuk, hogy a találati helyen (ami egyébként egy földút és egy jegenyefenyves blokk között húzódó árkos vízelvezető mentén kialakult nyirkos, gyepes rész) traktoros bozótkaszálást végeztek – végig, a vizesárokkal párhuzamosan. A nedves gyepben helyenként 5–10 cm mélységű keréknyomokat vájtak a nagy traktorkerekek. Nyilván nem is találtuk meg ilyen élőhelyi zavarás után a gombát. Néhány szívósabb Galerina fajt leszámítva, nem nagyon volt más a területen. Ekkor még bíztam benne, hogy csak lassan őrölnek azok a malmok… Talán jövőre…

2024 októberében, kicsit több mint egy évvel az első találat rögzítése után már félve vettük ismét szemügyre a területet. Sajnos ugyanazt tapasztaltuk, mint 2023 őszén. Az otromba traktoronyomok végigszántották a H. sunpapillata élőhelyeként megismert gyepes területet. Sajnos ebben az évben sem találkoztunk újra.

Zárszóként annyit a történtekről, hogy szeretnék minden meggondolatlan ítélkezés elébe menni. A leírtakkal távolról sem hangulatkeltés volt a célom, csak jelzésnek, tanulságnak szántam. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem „mentem bele” a dologba, nyilván nem is tehettem, hiszen semmiféle számonkérési jogom nincsen a nemzeti park felé. Amit én tehettem, azt megtettem: adatokkal dokumentálva jeleztem egy ritka faj előfordulását. Ugyanezt meg fogom tenni máskor is, sőt – hála a bizalmuknak már közvetlen hozzáférést is kaptam azóta a térképes adatbázishoz. Az tehát, hogy ebben az esetben úgy történt, ahogy, csak egy szomorú tény. Hogy milyen okok állnak a hátterében, számomra nem ismert, mindenesetre abban biztos vagyok, hogy az ŐNPI azon munkatársai, akikkel kapcsolatban álltam, valóban fontosnak érezték az adatgyűjtést és az élőhelyi védelmet. Valahol, valami nem úgy sikerülhetett, ahogy kellett volna… Mindenesetre nem adjuk fel – feltételezve, hogy a traktoros fűkaszálást a korábbi években is végezték, van halvány reményünk arra, hogy mindezek ellenére is utat tör még magának, és teremni fog a Hygrocybe subpapillata.