Az egész úgy kezdődött, hogy az elmúlt hétvégén találtunk a Vendvidéken egy luctobozt lilás árnyalattal a pikkelyein. Tetszett annyira, hogy kicsit megvizsgáljam közelebbről, és bár sejtettem, hogy ez gomba, leginkább valamilyen reménytelen anamorfra tippeltem volna. A mikroszkóp viszont elég hamar elárulta, hogy egy Tulasnella fajról van szó.

A gombavilágtól függetlenül is vonzódunk a hegyvidékekhez, az pedig csak a bónusz, hogy kis szerencsével ilyenkor olyan fajokat is láthatunk, amiket itthon nem vagy csak olyan ritkán, hogy az már majdnem nem… Különböző típusú vegetációkban és különböző tengerszint feletti magasságokban kirándultunk.

MacOS-felhasználóként csak hallomásból tudom, hogy Windows rendszerre több jó ingyenes lehetőség is kínálkozik ezeknek a funkcióknak az ellátására, Mac-en viszont már jóval nehezebb a helyzet. Már 2018 óta használunk rendszeresen mikroszkópot, de azóta csak kevésbé jó vagy kifejezetten rossz pótmegoldásokat találtam a mérések elvégzésére.

Az elmúlt hétvégén egy dekoratív, de kegyetlen rovarpatogén, az Ophiocordyceps entomorrhiza termőtesteit sikerült kiszúrni egyik kedvenc patakparti élőhelyünkön. Erről a területről már több más rovarpatogént is regisztráltunk (pl.: Cordyceps tenuipes, Beauveria pseudobassiana, Cordyceps militaris, stb.), de ezt a fajt még nem.

Egészen különleges érzés arra vágyakozni, hogy élőben találkozhassunk egy gombafajjal. Ha látnám a mai magunkat 10 évvel ezelőttről, nem biztos, hogy kibírnám gúnyos megjegyzések nélkül. De tény, ami tény: mára egész „Most Wanted” listánk van azokról a fajokról, amelyeket a leginkább szeretnénk megtalálni. Persze nem vagyunk ezzel egyedül, a legtöbb szenvedélyes mikofejnek van ilyen listája.

Sok példát látunk a természetben, a gombáknál is arra, hogy a kinyitás alapfeltétele a „virágzásnak”. Tapasztalni jó. Ismeretet gyűjteni jó. De kisajátítani a szerzett tapasztalatokat és az ismereteket olyasvalami, ami elzár a környezetünktől. A fungexpot mindenkinek szánjuk, akinek hasznára lehet.

Néhány éve, 2017 környékén elkezdtünk gombákkal foglalkozni. Nagyjából előzmény nélkül. Amikor ez szóba kerül, néha rákérdeznek, hogy miért. Honnan jött az érdeklődés. Próbálok ilyenkor válaszolni valami észszerűt, de igazából nem nagyon tudom a választ.

A „földi paradicsom” – valami ilyesmit írtam a „közösbe” a gombászbarátainknak, amikor idén augusztusban először jártunk Dél-Zalában, a Budafapusztai Arborétumban és a közeli Bázakerettyén. Akkor megbeszéltük, hogy ősszel megyünk együtt kalandozni. Bár minden terv így valósulna meg! Mentünk!

Igazi érzelmi hullámvasút egy Európa-szerte ritka nedűgomba hazai előfordulásával és élőhelyi védelmének alakulásával kapcsolatban. Nem hangulatkeltés a cél, de lehetnek tanulságai a történetnek…

Még 2020-ban olvastuk dr. Jancsó Gábor felhívását, aki a PTE GYTK-val együttműködve szeretett volna analitikai módszerrel pontot tenni azoknak a találgatásoknak a végére, hogy a tiszafán fejlődő Laetiporus sulphureusban (sárga gévagomba) kimutatható-e a fában megtalálható toxinok valamelyike.

Még 2022. decemberében vettünk részt az MMT szervezésében egy a briofil gombákhoz kapcsolódó, remek workshopon. A vértesi hétvége fajismereti része az Octospora, Lamprospora, Bryoscyphus, stb. nemzetségek eddig ismert hazai faji képviselőinek szemléje volt, itthon folytattuk!

Talán a sok téli csapadék az oka, talán a korán érkezett tavaszi idő… Mindenesetre megadatott, hogy két olyan fajjal is újratalálkozhattunk, amelyeket már régóta keresünk. Mindeddig sikertelenül. A Hygrophorus marzuolus és egy Disciotis faj a főszereplők.