A „földi paradicsom” – valami ilyesmit írtam a „közösbe” a gombászbarátainknak, amikor idén augusztusban először jártunk Dél-Zalában, a Budafapusztai Arborétumban és a közeli Bázakerettyén. Akkor megbeszéltük, hogy ősszel megyünk együtt kalandozni. Bár minden terv így valósulna meg! Mentünk!

Nagyjából fél nap elég volt hozzá, hogy a többiek (Borostyán Tímea, Pintér Gábor) is megbizonyosodjanak róla, hogy nem túloztam. Egyrészt a környék is gyönyörű, másrészt bővelkedett a hétvége számunkra elsőtalálatokban, sőt, lehet, hogy lesznek belőle hazai elsők is, amint kapunk majd híreket (Dima) Bálinttól a rátukmált minták szekvenálásával kapcsolatban.

Felsorolni is nehéz azokat a fajokat, amikkel itt találkoztunk először (a posztba becsatolt Hygrophorus mesotephrus és a Cortinarius humicola például ilyenek, de említhetném a pirofilok közül a Plicaria trachycarpát vagy a Lyophyllum anthracophilumot, a csodaszép Entolomák közül pedig a percoelestinumot, a szerényebb külsejűek közül a pleurotoid byssisedumot vagy a dysthaloidest…), és persze nem is csak ezek a lényegesek, ezért inkább galériát csatolok, hozzátéve, hogy ez még megközelítőleg sem a teljes fajlistát jelenti, csak néhány kedvenc fotót.