Szeptember első napjait az osztrák Alpokban töltöttük. A gombavilágtól függetlenül is vonzódunk a hegyvidékekhez, az pedig csak a bónusz, hogy kis szerencsével ilyenkor olyan fajokat is láthatunk, amiket itthon nem vagy csak olyan ritkán, hogy az már majdnem nem… :) A tartózkodásunk központja Kaprun volt, innen kirándulgattunk különböző típusú vegetációkban és különböző tengerszint feletti magasságokban.

A magashegyi legelőktől a hársas, mogyorós, bükkös területeken át a tőzegmohás lápokon keresztül a mohaszőnyeges lucosokig, igyekeztünk mindenütt szétnézni, és volt is jópár első találkozás. Furcsa volt megszokni, hogy mindenütt – akár a lucos közepén is – bele lehet botlani egy-egy arra legelő tehénbe vagy tehéncsapatba. Többnyire közömbösek, békések, de például amikor ezt a szép Entoloma chalybeumot (kéklemezű pitykegomba) fotóztam, érezhetően zavaróak lehettünk a nekik, egyikük ijesztő határozottsággal és hangos nemtetszéssel indult meg felém, ezért is csak egy kép készült.

1500 méter körüli maggasságban egy lejtős fenyves volt az egyik leggazdagabb élőhely, amibe belefutottunk. Életünkben először sikerült itt Geoglossumot (nyelvgomba) találnunk, ami persze életreszóló élmény – nagyon régen szerettem volna már látni. Szintén ugyanitt fotóztunk egy csapat itthon ritka vagy nagyon ritka tejelőgombát (Lactarius lignyotus, Lactarius picinus, Lactarius glyciosmus), az útszéleken, az avarban pedig sok helyen jött elő a Legaliana badia (barna csészegomba), amit szintén nem láttunk még itthon.

A magasabb, 2000 méter feletti tőzegmohás, ligetes élőhelyen is rengeteg érdekesség volt. Sajnos itt a felvonók menetrendjéhez kötve nem volt annyi időnk kutakodásra, mint amennyit szerettünk volna. A Hypholoma elongatum (tőzegmoha-kénvirággomba) viszont biztosan az a faj lesz, amit már ide fogok kötni az emlékeimben.