A melegedő, száradó klíma miatt egyre szűkebb az az időablak, amikor tényleg gombabőséget lehet látni – a fajok és a termőtestek számát illetően is. Tavaly ilyesmibe cseppentünk november első napjaiban, a Zalai-dombság délnyugati részén, Bázakerettye közelségében. Az a hétvége annyira páratlanul gazdag és ritkaságokban is bővelkedő volt, hogy már akkor eldöntöttük, hogy hagyományt csinálunk belőle magunknak, így idén is célba vettük a környéket – igaz, egy héttel korábban.

Mivel az országnak ez a része viszonylag közel van a szlovén barátainknak is, Eva Zupanékat is elhívtuk a közös barangolásra. És volt egy „első bál” is: Molnár Renátóval, az MMT felsőfokú kurzusának végzett hallgatójával, a Gombahatározó nevű fb-csoport egyik adminisztrátorával (aki mellesleg kitűnő grafikus és gombafotós is) régóta online kapcsolatban álltunk, de ez volt az első alkalom, hogy közösen mászkáltunk terepen. Itt is el kell mondanunk, hogy nagyon örülünk, hogy elfogadta a meghívásunkat! Pintér Gábor barátunk nélkül pedig nem is lett volna teljes a kép…

Bár ez az év sajnos – szinte minden szempontból – sokkal terméketlenebb, mint a 2024-es, azért idén is megmutatott valamit magából az a színes kavalkád, amibe tavaly beletrafálhattunk. A közös túra első néhány percében Renátó már ki is szúrt egy csodálatos Geoglossaceaet, a Trichoglossum hirsutumot (borostás nyelvgomba) egy üde, mohás, gyepes foltban. Számunkra ez a második alkalom, hogy nyelvgombafélét láthatunk, és egyben az első hazai. Közvetlenül a Trichoglossum mellett különös omphalinoid/hygrocyboid termőtesteket találtunk, irtózatosan szúrós naftalinszaggal. A termőtestek külleme és a szag azonnal az egykori Camarophyllopsis, jelenleg Hodophilus foetens (büdös békagomba) felé kanyarított minket. Soha nem láttuk korábban máshol ezt a gombát (genetikai vizsgálat is várható ebből a mintából).

Még ugyanezen az élőhelyen sikerült rábukkannunk újra a Hemimycena candidára, a fekete nadálytő szimbionta partnerére, itt meglehetősen bőségesen termett, százával lehetett látni a fehér termőtesteket.

Csak néhány méterrel odébb, egy pihenőasztal közelében katicák rajzottak. Nagy reményekkel nézegettük őket, hátha lesz rajtuk Hesperomyces, és – meglepetésre – valóban nagyon sok rovar fertőzött volt, és a kitinpáncélján viselte a gomba talluszát. Jobb fotót sajnos képtelen voltam lőni, a katicák gyorsan mozogtak, így be kellett érnünk ezzel a kicsit elmosódott felvétellel.

Viszonylag sok Cortinarius volt. Az egyik legszebb csapat a Cortinarius triumphansé volt, egy parkos terület nyírfája alatt termett boszorkánygyűrűben.

A tűznyomokat a település „csupapark” belterületén szoktuk nézegetni, ezek tavaly is igen jó fajokat rejtettek, idén is mutattak újat. Például a Coltricia cinnamomeát, de volt idén Anthracobia faj is. A kötelező bakit a képen látható termőtestcsapat hozta. Mivel tavaly ennek az élőhelyéhez nagyon közel Lyophyllum anthracophilumot gyűjtöttünk (mikroszkópos vizsgálattal is megerősítve), idén már csípőből rávágtam a Lyophyllumot, és mintát sem hoztam. Csak később, Vajda Lacival konzultálva jutott eszembe, hogy akár a Fayodia anthracobia is lehetett volna ez a társaság, de ezt megerősíteni már sosem tudjuk.

A Leucogyrophana mollusca a település Larix-elegyes erdőfoltjaiban szinte minden kidőlt vörösfenyőn ott díszelgett. Viszont észrevettünk egy másik Leucogyrophana-telepet is, ami érdekes módon mohákat vont be, és a növényeken fejlesztett termőtestet. Tettünk el belőle mintát, nagyon érdekesnek tűnt, akármelyik faj is.

A sort még jócskán lehetne folytatni… Sok nedűgombát láttunk, érdekes aszkókat (pl. a Leotia Lubricát innen még nem adatoltuk korábban), és a bagolyköpetek jellegzetes lakója, az Onygena corvina is újra előkerült. Egy rossz évet számba véve, ez több mint amit várni lehetett. Azt hiszem, nincs okunk rá, hogy ne folytassuk jövőre is a tavaly megkezdett hagyományt. :)